Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívszabályozás

2021.02.04
 
 

Stresszes világban élünk, és úgy gondolom, hogy e kijelentés nem szorul különösebb bizonyításra – a bőrünkön érezzük…

Nemrég megállapították, hogy túl hevesen és olykor még össze-vissza is kalimpál a szívem. Az orvos felírt egy gyógyszert, majd az első pirula után kíváncsian vártam a hatást. Azóta is csak ámulok, hogy mire képes némi kémiai vegyület a szervezetben.

A jó és a rossz

Nem vagyunk egyformák. Ezért is van, hogy egyeseket már apróságok is felizgatnak, kizökkentenek az egyensúlyukból, míg mások jobban bírják a pszichés terhelést, és valami nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy meginogjanak.

Mint tudjuk, a stressz nem feltétlenül rossz. Létezik ún. pozitív stressz is, azaz eustressz, ami motivál, lendületet ad a kihívásokban, így jó hatással van a teljesítményre. Károssá akkor válhat, ha valamely nehéz helyzet vagy állapot hosszú távon fennmarad, és az abból fakadó presszió állandósul. Ezt nevezik distressznek.

Megfigyelhető, hogy amikor izgulunk, a hangunk vagy akár a testünk is remegni kezd. Ha idegszálaink tartósan megfeszülnek, még a nyakunk is megmered. A nyomás görcsbe rántja a gyomrunkat, és képes úgy ráülni a mellkasunkra, hogy a szívünk majd kiugrik a helyéből. Ilyenkor előhúzunk egyet a stresszoldó technikák tudományos – netán kevésbé tudományos – tárházából: mély levegő, pozitív gondolatok, zenehallgatás, konyhatündérkedés, lazító masszázs, nyugibogyó…

Stressz-mentesen is stresszes

A Bibliában nem találkozunk a stressz kifejezéssel, ám a félelem, a gyötrődés, a rettegés, az aggodalom vagy a szorongás szavak mind a jelenlétéről árulkodnak. Például Illés, a kármeli hős az életét féltve a pusztába, majd egy barlangba menekült. Olyan mélységeket járt be lelkileg, hogy saját halálában látta az egyetlen kiutat. Jákobról azt olvassuk, hogy szorongás fogta el, mielőtt bátyjával találkozott volna, Dávid rettegését pedig az 55. zsoltár tartalmazza. Láthatjuk, hogy a hit jeles alakjai sem éltek stresszmentesen, korunk mumusa nagyon is ősi…

Közös stratégiánk

Az Ige számos esetet tár elénk, amikor Isten embereinek kilátástalan helyzettel, betegséggel, teljesíthetetlennek tűnő feladattal kellett megbirkózniuk, esetleg túlerőben lévő ellenséggel, vadállattal vagy magával a halállal kellett farkasszemet nézniük. S hogy miféle megküzdési technikákat alkalmaztak, amikor ennek még nem volt szakirodalma és „megguglizni” sem lehetett? Íme, néhány példa:

József többször került „gödörbe”: először kútba, majd börtönbe vetették. Bizonyára megrettent, amikor az első sokkból felocsúdva a kilátásait latolgatta, mégsem került mélypontra. Hitt álmai beteljesülésében, túllátott a körülményein, s ez erőt adott neki az igazságtalanságok elszenvedéséhez.

Nincs kétségem afelől, hogy Dávidnak is megemelkedett a pulzusszáma, amikor a nyájat védelmezte a medvével vagy oroszlánnal szemben, illetve harcolt a filiszteus óriással, vagy huzamosabb ideig a halál árnyékának völgyét járta. Abban a bizonyosságban volt képes felülkerekedni a félelmén, hogy nincs egyedül szorultságában.

A babiloni fogság izraelita ifjai szó szerint izzasztó helyzetbe kerültek. Tudták, hogy a tűz nem játék, s noha minden okuk meglett volna rá, mégsem kezdtek pánikolni. Az Úr kezébe tették sorsukat, aki velük volt a hétszerte befűtött kemencében is.

István számára sem lehetett megnyugtató a feldühödött kődobálók látványa, mégis valami egészen más ragadta meg a figyelmét: Isten dicsőségét és a megnyílt eget látta. Azt, hogy Jézus az Atya jobbján áll – hazavárva őt.

Merőben más élethelyzetek, ám a stresszkezelési stratégia látásmódja közös: velünk az Isten, bármi történjék is.

Még mindig nem értitek?

Egy nap a tanítványok „súlyos problémával” szembesültek: megfeledkeztek a kenyérről, holott korábban kétszer is tanúi voltak ezrek megvendégelésének, mégis emiatt aggódtak. Ekkor intézte hozzájuk Jézus a fenti kérdést, megfeddve őket elégtelen látásukért, hallásukért és emlékezetükért…

Sokszor visszhangoznak bennem is e szavak, nyitogatva lelki szemeimet és füleimet, hogy eszembe juttassák a stresszkezelés legkiválóbb módját, a mennyei szívszabályozást… Ne félj és ne rettegj! Nézd, itt vagyok. Számolj velem!

Szabóné Bognár Klára cikke az Élő Víz 2020/4. számában jelent meg.